Az év végi nagy hajrában minden kiadó eldurrogtatta a nagyágyúit. Ezek közül többről is írtam már, vagy említettem. A nagy címek árnyékában azonban megjelent két kétes sikerű játék is: az egyik az Avatar: The Game, melynek sajnos nem sikerült hoznia a film színvonalát és sikerét, a másik pedig a jelen cikk alanya a Szabotőr, melynek szinte csak hibája van: rossz fejlesztő csapatra bízták, illetve nem sikerült olyan jól megvalósítaniuk az amúgy remek koncepciót.

A Saboteurt legkönnyebben úgy lehet leírni, hogy nem mást, mint a II. világháború kellős közepén játszódó GTA. Habár a videojátékok piacán a II. világháború épp lecsengőben van, a témát 2001 óta igencsak kimerítették a versenyzők, ám a témát megint nem lehet nyugodni hagyni, mert már meg épp hetven éves évfordulója van. E nemes alkalomból elszaporodtak a dokumentumfilmek is a TV csatornákon. De hogy játszhassunk is valami egészen új e témával foglalkozó játékkal, készült nekünk Karácsonyra egy új GTA. Egy olyan GTA, mely sokkal izgalmasabban hangzik már csak a téma miatt is.
Maga a játék – az előzményeket leszámítva – a nácik által megszállt Párizsban játszódik. A Játékban Seant alakítjuk, aki egy ír autóversenyző. Grand Prix kupára látogatott el csapatával együtt a kontinensre. Ám a versenyt csalással nyeri meg a német ellenfél, kinek a sikerén felbuzdulva lényegében elkezdik megszállni Franciaországot. Társunkat a német bajnok megöli, így személyes bosszú is vezérel minket, hogy bizony ahol csak tudunk keresztbe tegyünk a Fritzeknek.

A játék alapvetően úgy működik, mint bármely GTA-GTA klón esetében szokott lenni. A fő cselekmény szálakat leszámítva (mikor nincs választási lehetőségünk) emberek szolgálatába tudunk állni, kik mindig megkérnek egy kis szívességre, hogyan tudnánk jól a nácik orra alá dörgölni. Közben persze mi közveszélyes rendszeridegen egyének vagyunk, kit keres a náci sereg. Elbújni nem egy könnyű dolog egy megszállt városban, ám a közönséges katonák megtévesztésére be tudunk bújni a kinyuvasztott ellen ruhájába, ám az okos fekete ruhás Gestapo embereit ezzel nem tudjuk átverni. De még a közönséges katonáktól is óvakodni kell ám, könnyedén riadót fújnak, s akkor aztán jön az egész náci hadsereg a Luftwafféval támogatva. Éppen ezért itt nem a Rambó vagyok, tökös vagyok stílus a menő, hanem inkább a lopakodósdi, de ez nem egy lopakodós, taktikai játék, így a szabályok nem oly szigorúak. (egyesek bánatára, nekem örömömre:)) Viszont ha már nagyon jönnek, akkor kereshetünk menedéket is, ahol el tudunk bújni előlük.

Sztem technikailag a játék jól össze van rakva, meg van valósítva. Jól lehet irányítani, sőt, nekem külön tetszik a vezetési és lopakodási képességei is. Sőt, nagyon jól tud épületeket megmászni, tiszta Assassin Creed. Ami ellen kifogást tudnék nyújtani, az inkább a világ színezete. A nácik által megszállt terület ugyanis szürke, s csak a piros zászlajuk vöröslik. Így olyan komor lett. Persze okkal, de Párizs szép városa így inkább egy mocskos ipartelepre hasonlít, mint világvárosra. De más kifogásom a kinézetére nekem nincs is.

Magát a játékmenetet lehetett volna még csiszolni, vannak még benne jó kis bugok, sok ötlet még nem lett megvalósítva, de tán majd a 2. részben. Remélem hogy lesz, mert ez egy szuper téma, új megvilágításban és stílusban. Mindenkinek ajánlom aki érdeklődik a téma iránt, vagy szereti a GTA játékok stílusát.